Alighogy visszavonul a koronavírus-járvány, azonnal vissza is tér: az „overtourism” 2020-ig számos desztináció számára hatalmas problémát jelentett, míg aztán a turisták hirtelen elmaradtak. Most, hogy az utazás ismét könnyebbé vált, egyesek ismét belefulladnak a turisták áradatába.
Francia Polinézia szigetállama olyan tervet terjesztett elő, amely a gazdaság szempontjából fontos turizmust a nagyobb fenntarthatósággal és a helyiek életminőségének javításával kívánja ötvözni.
A 2027-ig megvalósítandó koncepcióban szerepel a nyaralók számának felső korlátozása.
Ez a felső határ a csendes-óceáni francia tengerentúli területek lakosságának számán alapul, azaz körülbelül 300 000 fő, és nem léphető túl. A nyaralók így jobban megismerhetik Tahitit, Bora Borát, Mooreát és társait, és ezt követően hosszabb ideig maradhatnak.
Hogyan védekeznek a városok a tömegek ellen
Világszerte egyre több, nagy látogatottságú helyen kezdenek intézkedéseket hozni a látogatók áramlásának megfékezésére. Barcelonában évek óta különösen feszült a helyzet; a lakosok már tiltakozni kezdtek a turisták tömegei ellen. Ezért a városvezetés büntető korlátokat szabott meg a katalán főváros nevezetességeihez vezető idegenvezetők által vezetett csoportok méretére. Megafont sem használhatnak többé, mivel a zaj zavarja a helyi lakosokat. A városközpontban már nem adnak engedélyt új szállodáknak, és korlátozták a lakások turistáknak történő bérbeadásának lehetőségét.
Eközben Velence turisztikai központja már kitiltotta a sétahajókat a központból, és belépődíjat tervez a kirándulók számára: Az egynapos kirándulóknak, valószínűleg 2023 nyarától online kell foglalniuk a lagúnavárosba látogatást, és három és tíz euró közötti összeget kell fizetniük.
Amszterdam is krónikusan szenved a túlturizmustól. Ezért a csatornaváros tízéves tervet készített, amely a lakosokat helyezi előtérbe. Femke Halsema polgármester például (sikertelenül) megpróbálta elérni, hogy a turisták számára tiltsák be a kávézókat, a Schipol repülőtér pedig bevezette a napi utazókra vonatkozó felső határt, ahogyan a város a turisták éves létszámára is: évente legfeljebb 20 millió vendégéjszaka lehet.
Korlátozott hozzáférés a látnivalókhoz
Az elmúlt években számos látványosságnak nem volt más választása, mint korlátozni a belépést, vagy teljesen lezárni a látogatók előtt. A leghíresebb példa talán a thaiföldi Koh Phi Phi szigetén található híres Maya Beach, amelyet a „The Beach” című hollywoodi film után olyannyira megrohamoztak, hogy három évre bezárták, hogy a természetnek legyen ideje helyreállni. 2022. január 4. óta ismét nyitva van.
A híres szardíniai Spiaggia della Pelosán 2020 óta naponta csak legfeljebb 1500 embert engednek be 3,50 eurós belépődíj ellenében. Hasonló szabályozás vonatkozik a szigeten található Lu Impostu és Brandinchi strandokra is.
Már elterjedt, hogy a nemzeti parkok korlátozzák a belépést: például egyre gyakrabban kell előre jegyet foglalni, ahogyan az USA legnépszerűbb nemzeti parkjaiban, de például a marseille-i Calanques Nemzeti Parkban is kötelező, legalábbis szezonálisan.
