Az Euronews riportere személyesen győződött meg róla: Ausztria egyik leglátványosabb természeti csodája, a Bärenschützklamm szurdok idén nyárra elveszítette legfőbb vonzerejét. A vízesések elapadtak, a patakok medre annyira kiszáradt, hogy a látogató szinte észre sem veszi, mikor lép be egy hajdan sebes folyású vízfolyás helyére.
A jelenség hátterét Gerhard Jantscher, az Osztrák Alpesi Klub Mixnitz-szekciójának elnöke magyarázta el a lapnak. Elmondása szerint a szurdok vízellátása a Mixnitz-pataktól függ, amelynek forrása a Sommeralm és a Teichalm fennsíkon van. Ezek a területek a természetes csapadékból töltődnek fel, és fokozatosan táplálják a völgybe vezető vízfolyást. Július végére azonban a csapadékhiány miatt a víz teljesen elmaradt – és legalább egy hétnyi egyenletes esőre lenne szükség ahhoz, hogy a szurdok visszanyerje korábbi arcát.
Jantscher szerint az Alpok egyre súlyosabb nyomás alá kerülnek: a globális felmelegedés, a nyári hőhullámok, az aszályok, valamint a tél végi hókészlet drasztikus csökkenése együttesen formálják át azt a tájat, amelyet évszázadok alakítottak ki. A változás – figyelmeztet – riasztó sebességgel zajlik.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Bärenschützklamm látogatás nélkül maradhat. A szurdok víz nélkül is lenyűgöző: a több mint száz éves, szabadon lengő falétrák, a hatalmas sziklaalakzatok és az őserdei hangulat önmagában is különleges élményt nyújtanak. Érdemes azonban tudni, hogy a helyszín 2020-as halálos balesete után évekre le kellett zárni a szurdokot; az újranyitásra csak az idén kerülhetett sor, miután az Osztrák Alpesi Klub közel 2,2 millió eurót fordított a biztonságosabb ösvényrendszer kiépítésére – nagyrészt önkéntes munkával és saját forrásból.
A szurdokot 1978-ban természeti emlékké nyilvánították, és az időjárás viszontagságai miatt a faszerkezeteket és még a sziklafelszíneket is évente ellenőrizni kell. A jövőre vonatkozó kérdés egyre sürgetőbb: ha a csapadékhiány tartós tendenciává válik, a vízesések látványa előbb-utóbb nem az idény egy részére, hanem véglegesen maradhat el – és az a fajta természeti élmény, amit a szurdok évtizedeken át kínált, visszavonhatatlanul megváltozhat.