Lisszabonból származó halkonzervek
Grillezett paprikával és főtt burgonyával vagy egyszerűen csak egy szelet friss kenyérrel: nyáron talán nincs is népszerűbb specialitás Lisszabonban, és itt különösen Alfama óvárosában, mint a grillezett szardínia.
A portugál fővárosban számos étteremben és üzletben kapható a hal. Az egyik ilyen a város egyik legrégebbi címe: a Conserveira de Lisboa. Eredetileg 1930-ban alapították Mercearia do Minho néven. A jelenlegi elnevezését 1942 óta viseli. A nosztalgikusan kialakított eladótérben ugyancsak nosztalgikusan kialakított halkonzervek vásárolhatók meg. A konzerveket Tricana, Minor és Prata do Mar márkanevek alatt árulják.
A népszerű szardínia mellett más fajok – például tonhal és makréla – is szerepelnek a választékban. A Conserveira de Lisboa a város szívében, az állományhal-kereskedők utcájában (Rua dos Bacalhoeiros) található. A Bacalhau, vagyis a stockfish a portugál nemzeti ételnek számít. És természetesen a különlegesség itt is kapható konzerv formájában.
Kakas Barcelosból
Portótól mintegy 60 kilométerre északra fekszik Barcelos, a portugál Szent Jakab út mentén fekvő gyönyörű középkori város, amely leginkább fazekasművészetéről – különösen az úgynevezett Galo de Barcelosról – ismert. A népszerű kakas egy régi legendára vezethető vissza.
A történet egy földművesről szól, aki Barcelosból indult el, hogy elzarándokoljon Santiago de Compostelába. A gazdag földbirtokos lopással vádolta a parasztot, akit bíróság elé állítottak, bűnösnek találtak és halálra ítéltek. Kivégzése előtt a paraszt még egyszer utoljára beszélni akart az őt elítélő bíróval. A bíró éppen egy sült kakast evett, amikor az elítélt azt mondta neki, hogy a kakas ártatlansága jeléül élve ugrik le a tányérról, és a kivégzés alatt kukorékol. És a kakas állítólag valóban kukorékolt. Ez arra késztette a bírót, hogy leállítsa a kivégzést, és hagyja a zarándokot továbblépni.
A Galo de Barcelos ennek a legendának köszönheti hatalmas népszerűségét Portugáliában. Egyfajta nemzeti kabalának is nevezhetjük, amely szinte minden portugál háztartásban megtalálható. Barcelos városképét is nagyméretű kakasok jellemzik, amelyek számos téren vannak elhelyezve. A Torre Medieval (Largo da Porta Nova), a városközpont középkori tornyában még múzeum is működik, ahol minden elképzelhető méretű, formájú és színű kakas látható.
A város számos szuvenírboltjában egyszínű és színes, nagy és kis kakasok széles választékát találja – az olcsó tömegcikkektől a díszes egyedi darabokig. A legjobb hely a kakasvásárlásra azonban a heti piac, amelyet minden csütörtökön a központi Campo da República téren tartanak. A piacot Barcelos határain túl az egész országban ismerik, mivel Portugália legnagyobb heti piacának tartják.
Azulejos Lisszabonból
A portugál városkép szerves részét képezik: a csodálatos csempefestmények. Az úgynevezett azulejók házak és templomok homlokzatára, de néha az épületek belsejébe is kerülnek. A négyzet alakú csempéket többnyire fehér és kék színű motívumokkal tervezik. Néha azonban más színeket is használtak.
A mázolási technikát egykor a mórok hozták az Ibériai-félszigetre. A helyi kézművesek átvették és továbbfejlesztették. A csempéket főként ornamentikával tervezték. A 16. században egyre népszerűbbé váltak a képi ábrázolások. A templomokban vagy palotákon található festmények ma is erről tanúskodnak. A 12. és 13. században Andalúzia volt az azulejo-készítés központja. Ma ez Portugália.
Az utazók különösen szép alkotásokat láthatnak a lisszaboni Xabregas negyedben (Rua da Madre de Deus) található Museu Nacional do Azulejo-ban. A kiállítás egyik csúcspontja a „Grande Panorama de Lisboa” című csempefestmény, amely a várost 25 évvel az 1755-ös nagy földrengés előtt a Tejo folyóról mutatja be. A múzeum boltjában nemcsak a kiállítási tárgyak másolatai, hanem kortárs művészek alkotásai is megtalálhatók. De a jellegzetesen portugál csempék a főváros számos más üzletében is kaphatók.
Ovos Moles Aveiróból
Aveirót gyakran nevezik Portugália Velencéjének – mivel az atlanti várost három csatorna szeli át. Sok utazó színes, gondola-szerű hajókon fedezi fel a várost, amelyeket egykor a tengeri moszat betakarítására használtak. Turistamágnes a Convento de Jesus, ahol a boldoggá avatott Santa Joana hercegnő márványkoporsója található, valamint a történelmi körmenet, amelyet a város minden május 12-én Joana tiszteletére tart.
Az egykori kolostorból származik egy másik Aveiro-i látványosság is: az Ovos Moles, ami lágy tojást jelent. Az oblate-szerű édességet vízből, tojásból és cukorból készült masszával töltik, amely színében a tojásra hasonlít.
A legenda szerint a kolostor egyik apácája találta ki az Ovos Moles-t, hogy megkerülje a böjti parancsolatot – ezért az édes masszát egy tészta alá rejtette. Valójában az eredeti recept egykor női kolostorokból származott, és azóta is generációról generációra öröklődik.
A hagyományos előállítási folyamat időigényes: az aranysárga masszát egy órán át állandó hőfokon kell keverni, majd 24 órán át pihentetni; csak ezután kapja meg a kívánt állagot, és tölthető az ostyákba. Az ostyák gyakran tengeri formájúak, mint a kagylók vagy a halak – ez Aveiro tengerhez való közelségére utal. A kész édességet gyakran kis fa- és porcelánhordókba csomagolják, amelyeket a régió tájképi motívumaival festenek.
Ma az Ovos Moles de Aveiro név a földrajzi szempontból védett kifejezések közé tartozik. A város nevezetességének tekintik őket. Az Ovos Moles-t nagyobb mennyiségben gyártó egyik vállalat az 1989-ben alapított Oficina do Do Doce. Azok az utazók, akik maguk szeretnék kipróbálni a készítésüket, részt vehetnek egy workshopon a Rua João Mendonça-i telephelyen.
Viana szíve Viana do Castelo városából
A Portugália északi részén, a Lima folyó torkolatánál fekvő, szép Viana do Castelo városában minden év augusztusában nagyszabású népünnepélyt tartanak a Senhora d’Agonia – Agonia Szűzanya – tiszteletére. A sok zenével és tűzijátékkal tarkított színes nyüzsgésen egy felvonulást is tartanak, amelyen hagyományos viseleteket viselnek.
A színes ruhák részét képezik a filigrán ékszerek is, különösen a Viana szíve. A feltűnő medál egy felül ívelt szívből áll, amely fölött négy láng lobog, és filigrán szálakkal van tele. A két részt egy virág köti össze. A szívet eredetileg Isten mindent átölelő szeretetének vallásos ábrázolásának szánták, ezért először medálként használták.
Ez a szimbólum, amely Viana do Castelo városának jelképe is, a 18. század végén, a Jézus Szíve kultusz nyomán jelent meg Portugáliában. I. Mária, a jámbor portugál királynő (1734-1816) állítólag fiának születéséért való hálából egy ilyen hajlított szívet rendelt egy aranyművestől, ezzel elősegítve a szimbólum elterjedését. Használata aztán a 19. században egyre népszerűbbé vált Viana do Castelo polgári hölgyei körében. Így az idő múlásával az ékszer fokozatosan elvesztette vallási eredetére való utalását, és a szerelem nagyon általános szimbólumaként meghódította a profán területet. A Viana szíve a filigrán portugál aranyművesség védjegyévé vált.
Ma már nemcsak medálként viselhető a nyakunkban, hanem fülbevalóként, gyűrűként vagy karkötőként is a város számos ékszerüzletében. Az árak anyagtól, mérettől és dizájntól függően nagyban változnak. A Viana do Castelo központjában található Hagyományos Öltözködési Múzeumban is szép ékszerkollekció látható.
Portói bor a Douro-völgyből
A borvilág egyik klasszikusa: a portói bor. Ahhoz, hogy igazi portóinak nevezhessük, az édes bornak az észak-portugáliai Douro-völgyből kell származnia. Ez az a hely, ahonnan a bor egykor származott. Szerzetesek kezdték el készíteni. Ez nagyon régen volt: a Porto nevet először 1678-ban említik a Douro-völgyből származó vámokmányokban.
Ma a régióban mintegy 80 különböző szőlőfajtát termesztenek, amelyek közül 40 engedélyezett a portói bor előállítására. A bor különböző minőségi fokozatokban kapható: A Ruby különböző fiatal évjáratok sötét- és rubinvörös színű keveréke, amelyet két-három év után közvetlenül a nagy tartályból palackoznak. A Tawny, amelynek színe a gránátvöröstől a narancsbarnán át a borostyánbarnáig terjed, több évig érlelődik hordóban. A legmagasabb minőségű portói a Vintage Port. Legkorábban tíz-tizenkét év után fogyasztható. Mielőtt palackozzák, akár hat évig is tárolják a hordóban.
Ahhoz, hogy igazi portói bornak nevezhessük, az édes bornak az észak-portugáliai Douro-völgyből kell származnia.
A leghíresebb portói bortermelők közé tartozik a Fonseca. A már 1815-ben alapított vállalat ma különösen az évjáratos portói borairól ismert. Az utazók a Quinta do Panascalban nyerhetnek bepillantást a termelésbe. Egy auditoúra során felfedezhetik a Távora folyó partján fekvő borászatot, és a látogatóközpontban megkóstolhatják a portói borok egy részét, hogy aztán otthonra vásárolhassanak belőlük.
