A valóság másképp néz ki, az éghajlati szakértők szerint az évi ködös órák száma évtizedek óta csökken.
Míg a Német Meteorológiai Szolgálat (DWD) mérési adatai szerint az 1980-as években évi 400, sőt 600 óra köd volt a norma, 2000 óta ezeket az értékeket alig érik el. Azóta ötször fordult elő, hogy a tónál évente 200 óránál is kevesebb köd volt.
Otto Klemm, a Münsteri Egyetem klimatológia professzora a Südkurier című lapban megjelent beszámolójában
a globális felmelegedést és a légszennyezés csökkenését hozta fel okként.
„A meleg levegő több vízgőzt képes magába szívni, mint a hideg levegő” – mondta a lapnak. Csak a hőmérséklet csökkenésével nő a relatív páratartalom, a köd 100 százalék körüli páratartalom mellett is kialakulhat. A magas hőmérséklet viszont kevesebb relatív páratartalmat és így kevesebb ködöt jelent.
A köd kialakulásához úgynevezett kondenzációs magokra – a levegőben lévő részecskékre – is szükség van. Ha sok kondenzációs mag van, sok apró ködcsepp keletkezik, amelyek jobban szórják a fényt, és jelentősen csökkentik a látási viszonyokat. „Ha kevesebb részecske van a levegőben, mert tisztább, kevesebb a sűrű köd” – mondta Klemm. Az, hogy kevesebb a köd, világméretű jelenség – mondta. „Néhány kivételtől eltekintve a köd évtizedek óta csökken.”
