Korfut nem a titkos drágakő-lelőhelyei miatt hívják „Smaragdszigetnek”, hanem az intenzív zöld színe miatt. Poszeidon szerelmének szigete a legzöldebb Görögországban.

A briteknek köszönhetően, akik a 19. században fedezték fel Korfut, a szigeten 700 km hosszú úthálózatot építettek. Aligha meglepő, hogy briteknek köszönhető a „Corfu Trail” nevű útvonal létrehozása is.

A nyomvonal mintájául a már meglévő és még mindig jól megőrzött, a velencei időkből származó, kövezett szekérutak szolgáltak. Az ösvényekkel, szamárutakkal 222 km hosszú túraútvonal-hálózatot alkot az egész szigeten. A szakaszok száma teljes mértékben attól függ, hogy a túrázó a gyönyörű lagúnákban mennyit időzik el.

A „Corfu Trail” látványos kilátást nyújtó hágókon át vezet, a legtávolabbi kolostorokhoz, majd vissza a türkizkék vizű, álomszerű öblökhöz.

„Ó, újra érzékien sétálhatnék / Az illatos narancsligetben”

– írta Sisi császárné Korfu érzéki örömeiről.

Sisit számos kúrája egyike Korfura vitte, ahol meglátta a lehetőséget, hogy ebben az „édenkertben” állandó menedéket találjon. Megépíttette az „Akhilleion” palotát, amelyet kedvenc költőinek és filozófusainak szobraival és mellszobraival rendezett be. A villa ma is áll, és részben múzeumként látogatható.

Az osztrák császárt megdöbbentette felesége Korfun történt átalakulása: Sisi a tenger iránti szeretetből horgonyt tetováltatott a vállára, és görögnek vallotta magát.  Akhilleusz, akiről a palotát elnevezte, megvetette a királyokat és a hagyományokat – és ezért szerette a császárné.

A „Corfu Trail” a sziget vad belsejébe és távolabbi sziklás öblökbe is vezet. Az egyik legszebb szakasz egy régi szamárúton vezet Paleo Perithia elhagyatott hegyi falujába. A bizánciak a kalózoktól és a szúnyog által terjesztett járványoktól való védelem érdekében a tengerparttól távol építették a falut. Amint azonban urai lettek a helyzetnek, a lakosság jobb helyet biztosított magának a tengerparton, és elhagyta a falut, amely ma is jól megőrzött és remek kirándulóhely az időutazók számára.