Különleges Tisza-hidat adtak át

2021. december 15.

Szerző: MTI/Vízpartok

Átadták az M44 gyorsforgalmi út Lakitelek és Tiszakürt közötti szakaszát, és az új tiszaugi hidat. Az építkezés megkezdése előtt a régészek a Kárpát-medence elmúlt fél évszázadának legnagyobb sírszámú gepida temetőrészletét tárták fel Tiszaug határában.

December 15-én átadták az M44 gyorsforgalmi út Lakitelek és Tiszakürt közötti tíz kilométeres szakaszát, és az Európában is egyedülálló szerkezetű, új tiszaugi Tisza-hidat.

Az M44-es gyorsforgalmi út Lakitelek-Tiszakürt közötti szakasza az átadás napján, 2021. december 15-én. Képek: MTI/Bús Csaba

Az Európában egyedülálló szerkezettel rendelkező, új, 556 méter hosszú Tisza-híd a 2018 nyarán megkezdett Lakitelek és Tiszakürt közötti 10 kilométeres részszakasz ékköve, hazánk negyedik négysávos közúti Tisza-hídja.

Az ellipszis kapuzat miatt a híd szerkezete Európában egyedülálló, de a világon is kevés van ilyen műszaki megoldással megvalósult hídból.

A híd különleges formáján túl hazai viszonylatban számos ritka és néhány egyedülálló konstrukciós kialakítást is tartalmaz. Szokatlanul merész a szerkezet ferdekábeleinek vezetése, amelyet kitérő egyenesek alkotnak, csavart kábelfelületet eredményezve.

A fejlesztéssel az M44-es három megyét kapcsol össze, hiszen Békés és Jász-Nagykun-Szolnok után benyúlik már Bács-Kiskun megyébe is.

Érdekesség, hogy az M44-es autópálya építkezéséhez kapcsolódó munkálatokon a régészek 194, a Kr. utáni 5. század utolsó harmadától a 6. század közepéig keltezhető temetkezést tártak fel.

A temetkezések többsége rabolatlanul őrződött meg, csak mindössze harminc sír esetében fedezték fel korabeli fosztogatás  nyomait, és bár a feltételezések szerint ezek lehettek a leggazdagabbak, még így is igen értékes és nagyszámú leletanyag került elő.

A terület adottságainak, a beton keménységűre összeszikkadt agyagos talajnak köszönhetően szinte minden esetben meg lehetett figyelni a fakoporsók nyomait. A jól rekonstruálható korabeli temetkezés alapján ugyanis megállapítható, hogy a gepidák halottaikat esetenként nagyméretű rönkfák kivájt belsejébe helyezték el, amelynek két végét lezárták. Ennél gyakoribb volt azonban, hogy az elhunytat egy félbe vágott, szintén kivájt rönkbe tették, majd a tetejét deszkával fedték, így temették a földbe. Néhány sír esetében még a csapolás nyomát is sikerült megfigyelni.

Gepida szokás szerint az elhunytat teljes viseletében és jó néhány használati tárgyával együtt temették el, ezért például a csontból készült fésűkből 130 került elő, köztük egy tokkal rendelkező, amelyikhez hasonlóról nincs tudomásuk. A férfiakat fém csatos övvel és tarsollyal helyezték a sírba. A halott társadalomban betöltött helye szerint találtak vasból, bronzból, ezüstből és egy csontból készült csatot is. A tarsolyban többnyire tűzszerszámokat: csiholót és kovaköveket tartottak, de volt olyan, az övön, hátul viselt erszény, amelyik csipeszt és pénzérméket is rejtett. Érdekességként említette, hogy a korabeli férfiak a kést nem az övükön lógva, hanem a hátukon keresztbe rakva viselték.

A nők viselete díszesebb volt, a halottakat gyöngy nyaklánccal, nemesfém fibulákkal temették el. Az ékszereket különféle színű üvegből, borostyánból, kalcedonból, illetve karneolból, vagyis akár féldrágakőből is készült gyöngyökből állították össze. A nyakláncok részeként találtak néhány bronzból készült fémcsüngőt is.

A csaknem kétszáz sír fele gyermekeké lehetett, akiket a jelek szerint a felnőttekével azonos módon és tisztelettel temettek el.

A temetőben több harcos sírját is felfedezték, kilenc lándzsa, több nyílhegy, tucatnyi harci kés és egy kivételes épségben megmaradt szigony is előkerült. Egy lándzsás harcos szájában Anastasius bizánci császár arany pénzét találták, amely valamikor 494 és 507 között a konstantinápolyi pénzverdében készült. A sír szomszédságában pedig két kardos temetkezést is feltártak, az egyik fegyver markolatgombján rekeszberakásos, gránátköves arany díszítéssel, ilyen eddig ismeretlen volt a gepida területen.

A germán nyelvcsalád keleti ágához tartozó gepidák Tisza-menti királyságának egy fontos helyszíne került elő Tiszaug határában.

Az ott élt népesség a hosszú évezredek óta meglévő, mind a mai napig használt tranzitút mentén, a folyami átkelőt felügyelve telepedhetett meg a magasparton. A mai Lengyelország területéről a harmadik század idején, nagyjából a gótokkal együtt érkező gepidák a hunok egyik legfőbb szövetségesei voltak. Attila seregében az egyik legerősebb csapategységet a nehézgyalogos, harcos gepidák alkották. Később azonban egy lázadás élére állva legyőzték, majd ki is űzték a hunokat a Kárpát-medencéből. Létrehozott királyságuk három tömbje a mai Erdély területén, a Tisza mentén és a Szerémségben volt.

Most feltárt temetőjükben négyféle tájolási különbség figyelhető meg, ami arra utalhat, hogy a régészek több, a környéken élő közösség közös sírkertjét fedezték fel, ahova egyaránt temettek szegény átlagembert vagy éppen nemesi családot, így a lelőhely leképezi a korabeli gepida társadalom szerkezetét.

Kövess minket!

Ez is érdekelhet…

Legfrissebb hírek…