Női szemszög: Bali kevéssé ismert arcát mutatja be a Hopp Ferenc Múzeum

2021. október 27.

Szerző: MTI / Fotó: Transz | Tánc | Bali Gill Marais fotóin (c) facebook/hoppmuseum

Az indonéziai Bali szigetének hitvilágába és rítusaiba vezet be a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Transz-Tánc-Bali Gill Marais fotóin címmel október 28-tól látható kiállítása.

A pandémia egyik sajnálatos hatása, hogy erősen beszűkültek az utazási lehetőségek, az elmúlt másfél évben kevesen jutottak el távoli kontinensekre. A Hopp Ferenc Múzeum legújabb időszaki kiállítása ezért virtuális utazásra hívja a látogatókat az egyik legvágyottabb turistaparadicsomba, Bali szigetére.

A kiállítással Bali egy kevéssé ismert oldalát szeretnék megmutatni két utazó szemszögéből.

Mindketten nők voltak: Zboray Ilona az 1930-as évek közepén érkezett a szigetre, Gill Marais pedig a 20-21. század fordulóján élt ott. Nem ismerték egymást, mégis ugyanazt látták meg Balin több évtized különbséggel.

Zboray Ilona hosszabb ideje az indonéz szigetvilágban dolgozó bátyja, Zboray Ernő látogatására érkezett, és utazott Balira 1937-ben. Benyomásait, élményeit őszinte hangvételű, írott beszámolókban rögzítette, amelyeket a nagyközönséggel is megosztott a magyar lapokban.

A fiatal magyar utazó nemcsak a balinéz nők szépségéről és táncairól írt, hanem fárasztó munkával töltött mindennapjaikról is.

Különös érzékkel figyelte meg a helyi sajátságokat, és komoly figyelmet szentelt írásaiban a nők helyzetének. Írt a balinézek hétköznapjait átszövő vallásos életről, mitológiájukról, gazdag hitvilágukról és ünnepeikről, amelyekben fontos szerep jut a gyakran transzállapotban előadott táncoknak is.

Gill Marais bő ötven évvel később, az 1980-as évek végén járt először Bali szigetén, ahol később le is telepedett. Dél-Afrikában született, majd egy francia diplomatával kötött házassága révén Franciaországban élt negyven évig.

Fotóriporterként járta a világot; Balin a hétköznapokat, ünnepeket, és mindenekelőtt az embereket fotózta.

A tárlat Gill Marais Balin készült fotóiból válogat, a képek mellett bemutatva Zboray Ilona ugyanazon témában évtizedekkel korábban írt, élményszerű beszámolóit.

A tárlat első egysége a balinézek életének négy nagy rítusán keresztül vezet be a helyiek életszemléletébe, amely szerint az ember az ég és föld között az újratestesülések körforgásában, a látható és a láthatatlan világ között él.

Az első fontos ünnep “a föld első érintése”, amikor a születés utáni 105. napon a baba lába először érhet a földhöz, a felnőtté válást pedig a házasság előtti fogreszelés jelzi, amely a szemfogak visszareszelésével az emberben rejlő állati erők megszelídítését célozza. Bonyolult és kasztonként eltérő szertartásrendszer szabályozza az esküvők rendjét, a temetéseket pedig talán még ennél is hosszadalmasabb és költségesebb rítusok kísérik.

A Balin előadott táncok egy jelentős része ma is szorosan kötődik a vallásgyakorlathoz, és rituális keretek között zajlik, akár zárt közösségben, akár a turisták előtt kerül rá sor. Balin a transzállapotban bemutatott táncok az istenségek és az emberek számára láthatatlan világ közötti kapcsolattartás fontos eszközének számítanak.

Gill Marais fotói és Zboray Ilona szövegei segítségével a kiállítás bemutatja az úgynevezett krisztáncot, amelynek során a résztvevő férfiak önkívületben próbálják saját magukat megsebezni tőrjeikkel (a kriszekkel), valamint a tűztáncot is, melynek végén a transzállapotban lévő fiatal lányok sértetlenül futnak át a lángokon.

A tárlatot kísérő kötet Gill Marais fotóit adja közre az általa írt képaláírásokkal, Zboray Ilonától pedig három egykori cikkét közli újra, eredeti fotóikkal együtt.

A 2022. január 30-ig látogatható kiállításhoz az Andrássy úti Hopp Ferenc Múzeum számos kísérőprogramot is szervez.

Kövess minket!

Ez is érdekelhet…

Legfrissebb hírek…