125 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 17-én adták át a Vaskapu-csatornát

2021. szeptember 25.

Szerző: vízpartok / Fotó: Vaskapu (c) pixabay

125 évvel ezelőtt a Duna csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon volt hajózható, még így is állandó veszélyek között.

125 éve, 1898. október 1-jén adták át ünnepélyesen a forgalomnak a Vaskapu-csatornát, a magyar vízépítészet kiemelkedő alkotását.

A Vaskapu a Pojana-Ruszka hegység és a Godján-Szárkő hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. A 3 kilométer hosszú szorosban a folyam 20 métert esik, egy helyütt 162 méterre szűkül. Vízhozama és vízsebessége a szabályozás előtt szélsőségesen változott, így csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon volt hajózható.

A rómaiak a 2. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, kis merülésű hajóikat fából épült galériáról lóval
vontatták. Traianus császár idején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, s fából épült galériáról lóval vontatták kis merülésű hajóikat.

Később az Al-Duna elvesztette kereskedelmi jelentőségét, az addig elhanyagolt keleti kapcsolatok csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés idején kerültek előtérbe.

Széchenyi István gróf 1830-ban Pestről négyevezős csónakon a Fekete-tengerig hajózott, ám nem tudta meggyőzni a török hatóságokat a határfolyón tervezett építkezés hasznáról.

Széchenyi – immár királyi biztosként – Vásárhelyi Pált bízta meg a folyó vizsgálatával, aki megállapította: a zúgók megszüntetésére nem áll rendelkezésre alkalmas technika. Így tervei alapján 1833-37 közt 2 kilométer hosszú, 3 méter mély hajóút épült a Kazán szorosban, s elkészült Orsovától Báziásig a 122 kilométeres, Széchenyiről elnevezett parti út, amely a zuhatagok megkerülését és a hajók vontatását célozta. Így évente öt hónapra biztonságos lett a hajózás (korábban olykor csak 80-90 napig lehetett korlátozás nélkül közlekedni). A Helytartótanács 1840-ben átfogó szabályozási tervet is készíttetett, ám a munka a magas költségek miatt nem kezdődhetett meg.

A krími háború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia megszállta az Al-Dunát, és Gustav Vex hadmérnök tervet készített a Vaskapu-csatornára. A háborút lezáró párizsi béke 1856-ban kimondta a dunai közlekedés szabadságát, így a Vaskapu-szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1871-ben a Dunai Gőzhajózási Társaság megbízására Mac Alpin amerikai mérnök készített szabályozási terveket, ám ezek sem valósultak meg.

A politikai akadályokat 1878-ban a Berlini Kongresszus elhárította, a megvalósítást az Osztrák-Magyar Monarchiára bízták, megengedve hajózási illeték szedését. A Monarchia megállapodott Szerbiával, s az hozzájárult a partok igénybe vételéhez.

A helyszín felmérését és a munkák ellenőrzését Wallandt Ernő végezte, ő tervezte meg a 2200 méter hosszú Vaskapu-csatornát, a szoros fölötti gázlókon átvezető csatornákat, duzzasztókat, gátakat. A kivitelezésre német-magyar vállalatot alapítottak, az építkezést Rupcsics György vezette. A munkák során a Széchenyi-út és Orsova egy része, s a Jókai által megírt Ada Kaleh-sziget is a víz alá került.

A munkálatok egyszerre folytak a Duna több pontján. Az Orsovától 10 kilométerre eső Vaskapu zuhatagnál a meder sziklái még közepes vízállásnál is megakadályozták a hajózást, a kisvíz jórészt a bal parthoz közel folyt le. A medermélyítést itt csak a hajózás leállítása mellett lehetett volna végrehajtani, ezért a csatornát a jobb part mellett, szárazzá tett területen robbantották ki. A partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát emeltek ki, 162 ezer köbmétert az áradatban robbantottak fel. Különleges robbantólyuk-fúróhajókat úsztak a fúrás helyére, ott nyolc acéllábat bocsátottak le, ezek a víz fölé emelték a hajótestet, amely így nem volt a sodrásnak kitéve.

Az elkészült csatorna 3 méter mély, a hajóút szélessége 75 méter lett, a folyam többi részétől kétoldalt az árvízszint fölé emelkedő hosszgátakkal különítették el. A vízsebesség így is 3,7-5,0 méter/sec közt maradt, így a felfelé haladó hajók számára vontató berendezés létesült: 2760 méter hosszú, 25 cm átmérőjű drótkötelet horgonyoztak a mederbe, amelyet gőzgép tekert fel a vontatóhajó kötéldobjára, azt az uszályokkal áthúzva a csatornán.

A csatorna építése 1890 augusztusban, Baross Gábor minisztersége idején kezdődött, összesen 11 kilométer hajóutat robbantottak ki s (átlag 30 méter mély vízben) 13 kilométer párhuzammű épült kőből, betonból. Bár a munka még nem volt kész, a felavatásra a millennium évében, 1896. szeptember 27-én sor került. Az avató ünnepélyen I. Ferenc József osztrák császár, Károly román és Sándor szerb király is jelen volt, ám az osztrák, román és szerb zászló mellől hiányzott a magyar – a sajtó hetekig e botrányról írt.

A teljes munka két év múlva készült el, az Al-Duna valamennyi csatornáját 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak, ezáltal a hajózási idény tíz hónapra nőtt. Bár az előre becsült költségek a háromszorosukra híztak, a ráfordítás így is gyorsan megtérült, s az Al-Duna szabályozása a magyar vízépítészet kiemelkedő alkotása lett. A vontatóhajó az I. világháborúban eltűnt, majd újra szolgálatba állt, a 30-as évektől két parti mozdony is segítette a hajók átjutását.

A Vaskapu I. Vízierőmű és Hajózási Rendszert 1972. május 16-án avatták fel a jugoszláv-román határon. A 400 millió dollárért megépített gát és 2100 MW-os erőmű mellett hajózsilip épült, ez jóval nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé – igaz, ennek áraként a völgy legszebb része elpusztult. Az 1980-as években 20 kilométerrel lejjebb egy második vízlépcső is létesült.

Kövess minket!

Ez is érdekelhet…

Legfrissebb hírek…