Régészek egy bronzkori falu maradványait fedezték fel a svájci Luzerni-tó alatt. A település sokáig rejtve volt a tó iszapos feneke alatt, akkor került elő, amikor 2019 decembere és 2020 májusa között egy új vízvezetékhez vágtak árkot.

Az ásatás során 2020 márciusában kerámiákat és faoszlopokat tártak fel, amelyeket egy víz alatti régészcsoport őskori tárgyakként azonosított.

A leleteket ezután a bronzkorból, i. e. 1000 körülre datálták, amikor a tó szintje öt méterrel alacsonyabb volt a mainál, és így több lakható terület is volt a közelében.

A régészek idén februárban további merüléseket végeztek, az ekkor feltárt további bizonyítékokat összerakva arra a következtetésre jutottak, hogy a faoszlopok „cölöplakások” maradványai – olyan házaké, amelyek cölöpökön álltak a tavak vagy folyópartok mellett -, ami arra utal, hogy a Luzern környéke körülbelül 2000 évvel korábban volt lakott, mint korábban gondolták. 

Az ilyen jellegű települések i.e. 5000 és 500 között gyakoriak voltak.

A szerves leletek – mint például a luzerni faoszlopok – gyakran kiválóan megőrzött állapotának köszönhetően ezek a lelőhelyek bepillantást engednek Európa neolitikus és bronzkori életébe.

Korábban hasonló lelőhelyeken találtak többek között Európa legkorábbi fennmaradt, 5000 évvel ezelőtt készült textíliáit és i. e. 3400-ból származó fából készült kocsikerekeket is.