Jóval Barack Obama, Leonardo DiCaprio és más hírességek látogatása előtt Teti’aroa a tahiti elit üdülőhelye volt.
A Francia Polinéziához tartozó Teti’aroa atoll egykor a tahiti királyi család nyaralóhelye volt, de igazán híressé csak akkor vált, amikor Marlon Brando színész megvásárolta az egészet, mint személyes nyaralóhelyet.
A tahiti királyi család a szigeteket Tahiti egyetlen fogorvosának adta el, aki továbbadta a földeket a családtagjainak.
Brando egy filmforgatási helyszín felderítése közben bukkant rá a szigetekre, és úgy döntött, hogy az övé lesz. Megvásárolta az atollt a fogorvos leszármazottaitól, és a saját személyes pihenőhelyévé tette. Annyi időt töltött ott, amennyit csak megengedhetett magának, még akkor is, ha a tahitiak nem voltak éppen elragadtatva attól, hogy Hollywood elfoglalta a szigeteiket. Brando még egy kis szállodát is épített az egyik nagyobb szigeten.
A szigeten 35 privát villa áll, amelyek mind teljesen önellátó, megújuló energiaforrásokkal vannak ellátva (elektromos áramot napelemekkel és kókusz olajból állítanak elő).
A Teti’aroa néven ismert, 12 buja szigetből álló gyűrű egy azúrkék lagúnát keretez, ahol hemzsegnek a teknősök és delfinek. Teti’aroa homokos partjai egy sekély lagúnát keretező, részben feltárt korallzátony tetején helyezkednek el.
Sápadtak és kövérek
A homokos strandokkal és trópusi zölddel borított, mintegy 12 kis szigetből álló atoll egykor a tahiti Pōmare királyi család nyaralóhelyeként szolgált. A szigetet pihenésre és kikapcsolódásra használták, sőt néha még kincsek elrejtésére is.
Tahiti hegyvidéki vulkanikus szigetén a királyok néhány ezer bennszülött mā`ohi ember felett uralkodtak. De Teti’aroán az uralkodók és kíséretük olyan módon lazíthattak, ahogyan az otthon nem lehetséges.
A 18. században Tahiti elitje számára a Teti’aroán való nyaralás üdvös pihenést jelenthetett: otthon a főnökök szigorúan betartották a tapu-t, amely szabályozta a különböző társadalmi osztályok tagjainak viselkedését. A főnökök például nem járhattak a közemberek házának földjén, ehelyett a kísérők vállán kellett őket cipelniük. Ezek a korlátozások nap mint nap valószínűleg kimerítőnek tűntek.
„Ha főnök voltál, nem hiszem, hogy könnyen kisétálhattál volna a házadból és elmehettél volna halászni”
– mondja Jennifer Kahn, Francia Polinéziát kutató régész, aki hozzáteszi, hogy ha csak azonos státuszú emberek lettek volna jelen Teti’aroa-n, akkor az ilyen merev viselkedési kódexek lazábbak lettek volna.
„Vicces módon Teti’aroa ma ugyanezt a célt szolgálja”
– teszi hozzá, utalva Obama 2017-es látogatására.
Teti’aroa történelmének dokumentálása érdekében egy nonprofit szervezet régészekkel és helyi közösségekkel együttműködve tudományos adatokat és hagyományos tudást, köztük szóbeli történeteket, dalokat és őslakos helyneveket dolgoz fel. Interjúkat készítettek a Tahiti északi partján élő idősekkel, ahol a 18. században a Teti’aroa-t birtokló főnökök uralkodtak.
A történetek megerősítik, hogy Teti’aroa a királyi család nyaralóhelye volt. De a szigetecskék más funkciókat is betöltöttek: más szigetek vezetői és küldöttségeik ott gyűltek össze rituálékra és tárgyalásokra. A törzsfőnöki családok legfiatalabb tagjai rituális hizlaláson, azaz ha’aporin is részt vettek az atollon: a nap elől a lakásokban húzódtak meg, és kenyérgyümölcsből és kókuszvízből készült, magas kalóriatartalmú erjesztett pasztával táplálkoztak. Hetek múlva előbukkantak, és királyi kinézetűek voltak: sápadtak és kövérek.
A folyamatban lévő kutatások azt is mutatják, hogy Teti’aroa sokkal régebben volt a polinéziai őslakosok kedvelt úti célja, mint gondolták – valószínűleg azóta, hogy a szigetcsoport legnagyobb szigeteit, Tahitit és Mooreát először benépesítették, mintegy 900 évvel ezelőtt.
